Síri csönd kéne, hallgatás
nem kell betűkből nagy rakás
szorítsd össze szád ajkad

Kussba légy fordulj
szépen a falnak
Fagyos űrhideg szelek
fújnak süvöltenek

Kellős közepén a nyárnak
mindenfelé kisértetek rémek
gyülekeznek suhogó korbács
csattog fejek hátak
felett ordas eszmék
víg nagy táncot járnak

rég meghalt repkénnyel
nőtt be a remény
bárhol keresd
csak ezt leled kemény
jön közeleg itt van a tél

fagyos ujjaival
csontokban szívekben zenél
penget DNS-ből húrokat
hegyezve fülét élvezettel
hallgat válaszoló kínokat

s negédesen suttog dalt
vérfagyasztó mesét
úgy hangzik, mint egy
politikustól a választási beszéd

kiontja beled - és keresztre is feszít
ne félj De közben megfagyaszt
míg ha a naptárra nézel látod
kajakra tombol a nyár-

és az eltorzult szájakból
hogyan fröcsög a nyál