Európa csendes, újra csendes.
Elzúgtak forradalmai.
Bár fáradt az idő, az óra hajlott,
Az igaz ügyért itt Petőfi állt,
És nem Salvador Dali.
Bár már több mint száz év múlt,
Az ember szabadságát nem vívta ki.
Hogy mi vagyunk a lámpafény?
Izzunk. Bennünk cekász huzal ég.
Poharamba fényt a csapos szűr.
Reális. Inni minden szót, amit a
Magyar ember ír. Ki CD-re,
Ki vécére viszi az irodalmat
Kotlani. "Pák-pák-pák"!
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
A függöny és a farok behúzva,
És ujjai zsíros csápok, mert duzzad
Alatta a büszkeség? Medúza,
A valóság szelleme a monitorban ég!
Rád néz és kővé válsz, Petőfi szobor!
Az átkod álvarázs. Kőből porrá omolj!
Oda nézz! Eszed minden képbe belevész.
Szabadság!
Porból lett a test, a szívben a tűz
Jelentése elenyész.
Talpra magyar!
Két kerékre fel, kopott a bringa, tekerj!
Nyikorog a lánc, Kattog a váltó,
És nem bírod ki.
Morzsa kutyánk hegyezd füled,
Nincs ki mind a négy kereked,
Régi cseléd vagy a háznál
Marás helyett meghátráltál!
A kolbászok istenére esküszünk!
Esküszünk!
Orrodra politikát nem!
Biztosítást, áruhitelt sem kötünk!
Talpra magyar!
Valaki hív!