hiába volt. és mégsem,
gyorsuló években nőttem belé
és ő lassan kivet magából,

s még nem is az ún. "szent haza"

lakói rohadtak bele önnön formáikba
keserűen meghúzódnak viharvert szavazófülkéikben
és tűrik az önnönválasztott csapásokat
várják a megmentést a meghaladott erkölcsöktől
a csodát. a feltámadást, a magyart.

kötelező örvendeni neked.

és hazaárulás kimondani hogy a király meztelen,
és gyűlöletbeszéd az eszet pusztító őrület
felbukkanásaitól undorodva elfordulni
hallgat a mély utálattól minden. a különbségek
nem tolerálhatók, paranoia leselkedik a sarkokon.

a világra ébredve nem ezt akartam látni
mintha születési hibásként élnék ezen a helyen
hol számomra borzalom elfogadni azt
ami konszenzusként leülepedett
egy konszenzusra képtelen helyen.