Elhagyott gyermekek kínzó magányában
munkanélküliek ideges toporgásában
meg nem értettség keserű dacában
ellopott csókok mézédes illatában
mindenki ember.
Földre lökött tüntető pillantásában
lelkeink kissé megtépázott anyagában
beteg szüleink mély szomorúságában
korrupt rendőr döbbent zavarában
mindenki ember.
Meggyötört eszmék halk panaszában
elfelejtett indulók harsogó dalában
félig megevett alma eldobásában
aszúsodó borok nemes zamatában
mindenki ember.
Politikusok lázító arctalanságában
internetes rémhírek hamisságában
talpnyalók bambuló sunyításában
gárdabakancsok hangos csattogásában
mindenki ember.
Dsida Jenő versek toronymagasában
egykori régi szerelmek suttogásában
templomi könyörgés összes áldásában
gyermekénekek halkuló dalában
mindenki ember.
Fentről jövő remény biztonságában
lelkedet szólító személyes hívásban
a fényben, ott, az értelem árnyékában
az ingyen kapott létezésben mégis
mindenki ember.
