Valami mindig hiányzik itt legbelül,
valami sokszor az életben nem sikerül.
Néha csak egy mátrixban érzed magad,
miközben az élet sodró folyama elragad.

Hiányzik az adott szó, a lelki tisztaság,
megfulladsz, úgy körülvesz a ragály.
Ragály, melynek neve most világválság,
játszik veled,mint meghasonlott Sátán.

Nem leled hazádat, és ezt kínnak érzed,
súgja füledbe a média: elmehetsz szépen…
Mi kell a boldogsághoz, folyton nyomatják,
nézzél TV-ét, fogyasszál, ez a mai valóság.

Régi halottaid tartják benned a lelket,
jelenedben nem látsz mást, mint terhet.
Keljetek életre mind, hiányzó példaképek,
tegyetek hazámban rendet egyszer végre.

Módszeretek, eszközötök nekem mindegy,
csak legyen ebben a hazában végre élet.
Ítéletnap hosszig várni már nem tudok,
éjszaka velem sírnak a legszebb csillagok.

Uram, adj szemeimnek sas élességet,
gyarló lelkemnek pedig hűs békességet.
Hiszek Tebenned, mást nem tehetek,
megvallak, ettől vagyok talán ember.