Amikor megszülettem
Az eget csak vörösre lehetett festeni
Mialatt szénfekete hajú nagyanyám megőszült a bitófa alatt
Harminc ezüstpénzt kaptak érte a bolsevik júdások
Majd a hóhérok kaján vigyora alatt meggörbült a hátán az egész élete
Az idő múlásával nem kellett már mindig teli szájjal igent kiáltani
Az élet harsány hangjait sem nyomták el már a tapsok dübörgései
Elég volt csak a valóság halk suttogását meghallani
És jutott mindenkinek rántott hús a vasárnapi asztalra,
Kadarkából nagyfröccs, meg házmester
Hogy elviselhetőbb legyen az élet
Apám sűrű szemöldökén keservesen kapaszkodtak az évek
Ünnepként ünnepeltük a felszabadulást
Meg az új alkotmányt, Szent István koronája helyett
Anyám almás pitét sütött
Majd kimentünk Trabanttal a telekbe és azt mondtuk
Igen ez a munkásököl igazsága a népnyúzók felett
Nem voltak hajléktalanok, de volt olcsó könyvtár
Szomszéd nemzetekkel, muszáj bratyizás
Szájcsókos csinovnyikokkal kényszerölelkezés
Az internacionalizmus hazug zászlaja alatt
Voltak olcsó színházjegyek és kötelező érettségi
Közveszélyes munkakerülés és szociális biztonság
A vállalati munkásszállók szétvert falai között
Pörköltfőzés nokedlivel és a szomszéd néni hangos jajgatása
Amikor apám berúgott és lezuhant a gangról
Mert azt merte mondani szar ez az élet!
De voltak kisdobosok és úttörők, kik mókusként ugráltak
A dalban azon a bizonyos fán
És voltak parlamenti karácsonyfa ünnepségek
Ingyen bambival és zsíros kenyérrel
Éberen figyelő galamblelkűnek álcázott felügyelőkkel
Volt hazafias népfront és ellenőrzött ellenzék
Már nem akasztottak, de volt kiközösítés
Volt biztos nyugdíj és szerzett jogok, amikre nem mertek szemet vetni
A hatalom akkori bolsevik őrei
A villamoson még felálltak, ha fejed őszbe csavarodott
És felemeltek a földről, ha elhagyott az erőd
Akkoriban csak egy műsor volt a televízióban
Takács Mari haját utánozta az anyám, mindezt fekete fehérben
A hétfő volt a gyerekcsinálás és a gyerekverés napja
Ilyenkor óbégatta a házmester részegen a gangon
Halál a hájas finánctőkés imperialista gazemberekre
Mire megvénültem
Már nem kell az eget befesteni, mert megint csak egyszínű lehet
Börtönbe, fegyházba bármilyen indokkal vihetnek
Halálbüntetés sincs már, bár alkotmányban foglalt életfogytiglan kiszabható
Ha nincsen dörzsölt ügyvéd és szagtalan pénzed,
Amit baromarcú taxis kézbesít a törvényt kreáló képviselőknek
Szent István ünnepét már megünnepeljük
De nem megyünk ki a telekbe, rántott húsra kovászos uborkával sem telik mindenkinek
A szomszéd népeket is utáljuk, platformra jutott a turulmadaras gyűlölet
Angyalarcú anyám sincs már, apámmal együtt urnába zártan
Várják reménykeltő a feltámadást
A szomszéd néni sem él már, jeltelen kincstári
Parcellában, fekete műanyagzsákban várja ő is a harsonát
Vannak, viszont hajléktalanok és nincsen olcsó könyvtár
Sem szociális biztonság, helyette van kegyetlen munkanélküliség
Reményvesztett álláskeresők tántorgó ezrei
Van viszont agyonmagyarázott Magyarország, külföldre menekülő orvosok,
Hálapénzre váró hivatalnokok, rettegő lelkű közalkalmazottak
Homlokokra ragasztott ígéretek , nemzetiszínű zászlólobogtatás,
A médiában „B” kategóriás celebek vinnyognak
A tévéből folyik a hazug, fülsiketítő, gagyi reklám
És szirupos vágyakat nyaldosnak megtört gerincű emberek
Az ég ablakaira súlyos nyálkás függönyök kerültek
Kikopott könyökvédős emberek húzzák minél magasabbra
Szájukból bűzös nyáluk kicsurran, lehetetlené teszik az ablaknyitást
Csak a lelkünkben bízhatunk, talán még életünkben
Színes virágként újra születhetünk vattacukrot nyalva
Házaink között a széllel keringőzhetünk, várva a bódító szédületet
Az aranytojást tojó tyúkok nekünk is pottyantanak néha alamizsnát
A szomszéd néni a gangon, sámliján ülve
Újra üvöltheti a világnak: Könyörülj meg rajtunk Istenünk
Hogy a kartonpapírt ismét csak a csomagolásra használják
És ezen túl festhetjük bármilyen színűre az eget.
