Születés? Élet? Halál? Lehet-e követni
Ha fényesre kopott nadrágszíj gondok
Istenként szülnek, örültet, bolondot
Tudatot formálva, lelket abroncsba veretni
Élhet-e Hit, Gyűlölet Szeretet
Kaméleonként váltogatva
A színeket?

Szemenként tapad a sár és beborítja
Halkan a sokszínű valóság igazát
Felzeng a HATALOM, érchangú szava gát:
A hazugság igéit megszaporítja
Lebeg az egyén, zihál az öntudat
A meghajlított ESZME magán
Szakít lukat

Ha pörög a vaskerék, szakad a szikra
Roppanni nem szabad! –hajolni lehet
Kérdések repülnek- visszhangjuk a felelet
Egyetlen megoldás a tördelt szavaikra
Vállalható-e az igazság sorsa?
Mert kit bánt, ha a sütéskor a kalácsból
Lehull a morzsa?

Gyürkőzni, míg egyet a végtelenbe léphet
Fényre, lámpába rovarként visszahullani
Lépni, feszülni, figyelni mindent, ami
Lent tart. Váltóba szorult emberi élet!
Dübörög rajtad a világ vonata!
Miközben fekete hajával beborít
Az éjszaka.