Valami katalógusból nézed ki egy habos kapucsínót
nyalogatva, ultrahangos kedvcsinálás gyanánt magadnak a
semmiből szombat délután - fémhuzalos majom jazzt hajtogatva
pirul már a nap a lokál belső fokán és most már minden porcikád
azon lesz, hogy kiutáljanak a jármos babakórusból: holnap
elnézést kérsz mindenkitől, és ide utazol, mint alulírott
csórikám.

Ügyes beszivárgás, de úgy se hiszed el majd, amit látsz,
olyan szuvas intarzia van a vidék szívén, hogy már csak
néhány mátyásmadár döglődik a lugasban, és itt alszik a
tespedés a horhosban– puncitapaszos diáklányok hánytak
csoportosban ízlést az imént is, ámbár, ha már alakot öltött
pár uncia laza rost a pipakupakok takarásában: legalább látható
a repedés a paraszt-rózsaszín ábránd falán.

Hisz vonakodva, de kvázi tocsogunk a megszokásban, peckesen
rójuk csonkabonka köreinket a vízgyöngypázsiton, hiún
bojtárkodva tunkolunk a kvászban nyolc havonta- az 1SN
rósejblit zabáltatunk a fehér nyúllal, és elvonásban is csak
szomolyai cseresznyés hurkát vacsorálunk, majd arra unszolunk,
hogy ha már a munka el van gereblyélve itt a hagyományunk
alatt: hagyd is úgy.

Itt mindent el kell viselni: felrepedt sublódokba préselni a
maradék józanész gyutacsát, mázsányi megvetett szerepet
cipelni fel a hatodikra - aztán ha törik, ha szakad irigyelni
álmosvölgy szóra kész legendáját: portikuszt emelni félelemből
majd átállni a másik oldalra-bordából szakadó gyűlöletből, és
az utódokra hagyni a felelősséget a sorsszerűség ujjbegyein
megmart események ritmusán.

Ebből azt gondoltad, rosszabb már nem jön: de a lavórnyi
kiábrándultság még csak a reggeli móka- kétdekás itókák közt
kivénhedt nihil ragad rád búsásan a dohányfüst-gombolyagon át:
hosszan tartó fásultság szaladgál jégcsapos krespedinruhákban,
és vigécen fröcsög a szívószálöröm a mutánsok arcán, meg az
Ádám húsán felnőtt érzelempiócák bódulatán át – csak tudnám, ki az,
aki a gyönyörtől repdes itt.

Aztán fel lehet állni 78 kudarc után is: hatalomkatedrálisok
fedélrozsnoka alatt totális bérrabszolgaságot titulálni valónak,
meg vélt sérelmeknek állított ovális megtorlást csupasszá farigcsálni,
de ne légy ostoba – nevesincs kalóz vagy csak a kiszámíthatatlanság
ösvényén, annyi sütnivalóval, mi elég ahhoz, hogy kibírd egy darabig,
és elnézd, ki meddig marad itt, aztán magadra szabadítsd, amit nem írt le
a valahol megállított útikönyv.

*/Intarzia_Díszítés
*//Portikusz_Szobor