Kolbászból kerítést, aranyból serleget
ígér a győztes: püspökujjas kezében cukorka
gőze peng, mint orkabűzös rettenet

terít, és arrafelé terelget, hol mézes csuporba
lógatván kezét, unottan szórakozhat:
itt sarjadó hipokraták, mint csillaggúlák szuszognak

fel – látom, mocskos a házam tája, roskadozva
áll a bál, ha belépek egy kancsukás armadával:
trappolnak szét gomba módra

becéznek okos esszéket lekornyadt nagykabátban:
falsra váltva ordítanak, mint szakállas sakálok
felolvadt arccal, nekem háttal

macskarágta rózsaszín pamutgombolyagot találok
megcserzett lelkük alatt, s néhány felcibált tercinából
pár példány jövőt preparálok.

/*Kancsuka: vastag szíjból készített korbács.