Süllyedünk, s eltűnünk benned
történelem.
Engedd, hogy porból a korba írjam
történetem.
Kedves Hazám !
Butul Földünkön
a gondolat,
a hit, s a tisztelet.
Szennyétől könnyes szemed.
Így történt: hirtelen
egy semmitmondó,
tucat-reggelen,
elengedte drága kezed
minden angyal és
kedves szent.
Rendet teremt a kelletlen,
A lezser semmilyen.
Beskatulyázzák,
piacra dobják a trendet.
Elnyújtva gyilkolják
Az erős szellemet, míg
holnap homlokodra
szám helyett rád bélyegzik:
jel(lem)telen.
Tett nélkül az elv
Tehetetlenségben vergődő
Szentjános bogár.
Világít még, de fényét
Elnyomja a neon reklám.
Haldoklunk EMBEREK !
Az erkölcs agonizál !
Ébredj kérlek ! Láss, hallj,
lépj tovább !
Érezz ! Létezz !
Rázd le magadról a
Színes, műanyag mérget !
Én még álmodom,
Sokszor.
Jókairól és Márairól.
Könyveikben magamra
zárom az ajtót.
Minden közös perc tanít:
hitet, tartást, szellemet.
Mondd barátom:
Álmodsz még ?
Vagy riaszt a
képzelet ?
Tett nélkül az elv
Tehetetlenségben vergődő
Szentjános bogár.
Világít még, de fényét
Elnyomja a neon reklám.
Haldoklunk EMBEREK !
Az erkölcs agonizál !
Ébredj kérlek ! Láss, hallj,
lépj tovább !
Érezz ! Létezz !
Rázd le magadról a
Színes, műanyag mérget !
Törj utat magadnak
sovány eszmélet !
Időtlen értékeinknek
adj igazságot !
Hozz vissza minden
angyalt és szentet,
hogy vezessék,
ne hagyják
a porban oszlani
a szögtől vérző kezet !
