Lobogó zászló a lelkem,
Kifeszített vásznán az életem,
Középen óriás címer,
Mi mutatja a szívem.
Benne kis hazám,
Mi dobogva küzd,
A rossz szelek hátán,
S látok idegen arcokat,
Kik kezükben tartják,
Hazám zászló rúdját.

De talán egyszer el jő,
A mindezt lerázó erő,
Újra bontja zászlónk,
Hogy ragyogjon fényes Koronánk.
És ne sírjunk a múltért,
Tegyünk sokat a jelenért.
S ha jövőnk képe felragyog,
Akkor zászlónk büszkén lobog.
S a lelkem, a kifeszített szívem,
Mindhalálig a hazámért dobog.