felhőkarcolók fenség-árnyékában
mit is lát meg hamar a védtelen
a pernyeként hulló fénybe fenn :
a kor iskolája arra tanít meg
hogy imádkozzunk minden éjjelen
hogy betelt már a Jézusi-Pohár
távolságok emésztenek minket

bölcsőtől a sírig rohanók világa
hogyan törődhetne éppenhogy velünk
minden perclét ellobogó lángja
elvakítja átitatja szemünk –
a remény eleven képzeletében
bár szétnézve látni lehetetlen
a hit áldása él keresetlen

nehezen száll a szó mert élni kell
kövült falvakon és városokon
elveszne a gyenge vigyázni kell
múltidő ül a hegyormokon –
tenger nézi magát a csillagokban
bizonyosan eljön a Szabadító –
tudjuk – meg van írva a Bibliában

szolgaság-dicsőségfénye kimúlik
mint a hajnal kétsége eloszlik
bűnök szülötte lopott kevélység
úttalanság kenyerén szegénység –
nagyon hiányzik földünkről a jóság
zűrzavaros és néma a valóság
a világ másabb mint ami lehetne