( XX. –XXI. Sz.)
fejbekólogatott fedélzetén
egy roncs világban találom magam
megvadult fények beteg tengerén
folyékony téboly tépi a hajam
ez a Föld rossz gazdákkal mondd mit ér
becsapott világ sárguló levél
egy jobb életvágy majd hamar tör át
csak a véres út hallatja szavát ?
megszenvedett álom a testvérem
közös éj – megrázkódtatás
egyedüllét az összes emlékem
végső elszámoltatás –
űzött rejtőző minden hamisság
borzongató csúf a szeme
veszélyes élmény még az igazság
pokoljáró egyeteme
a nappal új hírcsontváza recseg
árama fagy és idegen
néha egy hajnali szél is fecseg
ám legtöbbször jéghidegen
zavaros hang maroknyi szavak
görcse értelme fénytelen
elnyelt szomjak kiapadt tavak
élő-holtat szül szüntelen
a holt távolról néz a világra
megfejtve a gaz közegét
érzékeny minden-egy sikolyára
élve hordozza tetemét
magammal viszem éhes szívemet
csillag is van benne ha kell
gyönyörű szerény tiszta lelkemet
csak igaznak adhatom el
minden vagyonom a tisztességem
vágytól csillogó életem dala
szín illat szellem az ékességem
szegényen : gazdagon élni csoda
az ember mindinkább álmához tér
értő érzelmi világtengeren
nyugalmat és boldogságot igér
vezérlő csillaga : a szerelem
