a legrafináltabb hétköznap is csúszik

ösztönösen nyeli el a lomtár

s egyre patinásabb lesz amit ki sem mond

várakozhatnak az asztalfióknak írt szövegek

akár az atomhulladék
 

Érzék: nevezzük így. igen az érlelődés

a megkötés. a sűrűsödés kellene még hozzá talán

és gipsz – a szindróma anyaga

s legalább egy műértő kellene még

hogy kincs lehessen a tenyérnyi betű-

szeméremdomb –

különben túl absztrakt a közbeszéd

a szív-kiöntés és a konfirmáció

amikor belátja az ember amit nem lát

nagy mázli kell

hogy azt amije volt

felépítse újra magának a néző

s a hozzászólások valamivé összeálljanak

mert a memória nem olyan mohó

mint a felfedezés –

hirtelen belátjuk egy nyilatkozat igazát

azután napok kellenek hogy összedőljön

az ellenkezője is –

de eleinte milyen arcátlanul szimpatikusak

a „lehetne más” – figurák is

majd jönnek a marakodások

és vége

senki nincs a függöny mögött

csak egy zongorahangoló köszön el