Ma imperiális méltóságok vannak,
holnap már szörnyű kínok közötti ember.
Ma még luxus sors imponál a rangnak,
de hamarosan a burzsuj szólni nem mer.

Ma az ember szociális helyzete jó,
de nem sötét Mercedes autóval jár.
Neki nem jut Costa Concordia hajó,
oh, arra csak sóvárgó álmaiban vár.

Soha nem vonul el homályos stikában,
de nem is demagóg ő itt magyar földön.
Nem opponens a szegénységi vitában,
hisz hullna, mint fejére frankos kölcsön.

Neki szép Magyarország valóban haza,
és nem néhanapján elkeseredett táj.
Neki nem zöldes szülőföldje a baja,
hanem az ittlevő életkörülmény fáj.

Egyedül nem mer felszólalni, mint Dózsa,
ki vérrel akart igazságot ontani.
Inkább elvegyül, mint settenkedő róka,
ki csak piti húscafatot tud bontani.

Nem tud összefogni, mint a turma csapat,
kik nagy pusztákat együtt derítenek fel.
Inkább elviseli a réteges sarat,
melyet politikusok, szívén kennek el.

Nos, a megadás talán helytelen dolog,
hisz minden ember egyenjogúan drága.
A szegény népesség hiába is morog,
ha büszke lelke az elnyomástól kába.