Ül a jó magyar, lógatja a lábát,
Csujjogatva szidja, a nem szeretett pártját.
Közben magában fütyörészve mutogat az arisztokrata réteg,
Nehogy megtudja a plebsz, mi is itt lényeg.
Veszik a nemesfémeket, kilóra az aranyat is tisztán,
Hisz jelenlegi valutáknak leáldozott, nyilván.
Ülünk az eurós bombán, ketyegést már halljuk,
Fészkelődünk ugyan, de a globális krízist, úgyis benyaljuk.
Hisz a bank derivatívákkal legelteti bankárokból álló nyáját,
Kis emberek, és a világgazdaság látva ennek súlyos kárát.
Megvan már az időpont, mikor dől be ez a piramis,
Széttárt kézzel mosolyog majd, a sok vagyonos hamis.
De ne higgyük azt, hogy ezt nem tudták már régen,
Megvan a terv, hogyan jöjjenek ki ebből jól, és szépen.

Milliárdosok hunyorítva, még messziről, de látják,
Pár év múlva az új pénznemmel, ők lesznek a megváltó árják!