Góg és Magóg fia vagyok én,
De letagadom, mert ezt kell tennem,
Uniós szárnyakon másik turul repül,
Kárpátok közti kozmopolita lettem.

Vereckét régen elfeledtem én,
S repülök az égen Budapest felett,
De gépem nyugatnak tart fénysebességgel,
Míg Örömódát zúgunk a Himnuszunk helyett.

Filléres dalaim angolra fordítom,
S Euró-centekért adom majd el nektek,
Népem kultúráját holtig megtagadva
Latinos ritmussal éneklem veletek.

Elmesélem mindazt, mit jelent az érzés,
Amikor kimondom: magyarnak születtem,
De tizenkét csillagért tengerkék alapon
Összes címerünket örökre feledem.

És ha majd egyszer ennek is vége lesz,
Mint minden rendszernek eddig itt a földön,
Boldogan tanulom új kultúra szavát,
Mert a feledésnél nincsen nagyobb öröm.