Nemzet dalát dúdolgatom ilyenkor;
de csak csendben, halkan önmagamnak.
Így, negyvennyolcas eszmém nem világol;
míg a gondok jönnek, s megmaradnak.
Mert saját életemen tapasztalom,
a demokrácia most nem oltalom.
Nincs hálája a nagy bizalomnak...
A süllyedőt, nincs aki felemelje;
mert ki szegény, az szegény is marad.
Ha mindennap jut pénze eledelre,
már örülhet, hogy akad egy falat.
És dolgozik, ha van helye a gyárban;
ha nincs, akkor csak vegetál magában,
és leküzdi a mindennapokat...
A médiában olcsó hús a reklám.
Ő kifizeti az összes rezsit.
Ha fázik is, de spórol a gáz árán,
s rádöbben, hogy még ere sem telik...
Csak kenyeret vesz, számolgatva pénzét;
tán az is csillapítja majd az éhét,
és nap, mint nap, üresen azt eszik..

***

Hát így dúdolgatom én önmagamnak,
a negyvennyolcasok dicső dalát.
Azt érezve, hogy engem is becsaptak
a róluk szóló híres krónikák.
Mert rab vagyok e-demokráciában,
s hiába nézem helyem a világban;
reményem elszáll, mint a délibáb…