Magam vagyok.
Figyelek e görbe tükörbe
s Rátok, kik szerint magyarnak lenni átok.

Hazám- Anyám,
s én mint határon túl,
elvesztettem immár, kit vissza nem kaphatok.

Köszönöm és
nem bánom, nem bántom sem Őt, sem magamat,
az Ég tükrében látom ragyogni a rácsokat.

A télnek vége s bár újra eljő,
én ellene többé nem vagyok.
Élem nyugodtan mi adatott,
figyelem s teszem mit akarok,
másokért, magamért dadogok
és végül győzni fogok
mert szeretlek.