Sötét sarok, himlős házfalak,
mállik a korompír,
kegyes nyomor–
üres gyomor,
haskorgás
nem korompér,
köpköd krákogva két alak;

Nincs szép szó, csak lincs,
megtermett strici
luvnyát taszigál–
verő köd szitál,
vizes kockakő,
fáradt csikkszedő,
hitványult sors, létbilincs;

Kikötött, kósza kábelek
éjt hintáznak,
mocskos tűzhely–
kócos fűfej,
járkáló rongy,
részeg sormintázat,
koldus álmában mágnássá mered;

Savként maró szegénylét
csendet csipkéz,
pár patkány
csótányt traktál–
a türelemraktár
nyomort intéz,
lőrében oldódik a nehézség.