Tél van, lóg a hideg mancsa,
szorít a jégőrnagy parancsa,
álmomban havas padon beszélek,
mire észbekapok, itt az enyészet,
megteszem, hogy túlélem az egészet.

A tavaszi fák virágot feslenek,
langyosság járja át testemet,
egy boros üvegnek mesélek,
mire észbekapok, itt az enyészet,
megteszem, hogy túlélem az egészet.

Minden ruhám egy gatya, nyár,
üres szikzacskó, felkopik az áll,
bot, szatyor, kivásott ígéret,
mire észbekapok, itt az enyészet,
megteszem, hogy túlélem az egészet.

Ősz, üres szél hárfázza dalát,
elkéne a tavaly hordott kabát,
sikoltva suttognék egy merészet,
mire észbekapok itt az enyészet,
megteszem, hogy túlélem az egészet.

*

Tíz éve egyhelyben, únom az egészet,
megteszi végre, és elnyel az enyészet.