Nem! és még százszor, ezerszer
míg megértitek végre egyszer:
én nem állok be a sorba…
nem leszek én is rabszolga!
Hallgassak, rejtőzzek mélyre el
s akkor tekintsek csak újra fel
ha az értelem emlékem csupán
s nem látok át többé a szitán?
Ki gondolkodik veszélyes rátok
ti álszent, hazug sarlatánok!
Ó, te szegény, bamba népem
hamis, elfeledett fény az éjben.
Üvöltsétek, messze kiáltsátok!
fülükbe zúgjon, harsogjátok!
Nem! nem nézzük el soha többé!
hazánk helyett ti váltok majd köddé!
