Mennék én, de nincs hova.

Hova mehet, kinek nincsen otthona?

Otthon a magyar szívének a Haza.

Mit jelent ma már Hungarica?

Hol van az a harcos nemzet,

Kinek lába nyoma mindent feléget,

Kinek szája még szabad volt,

És merte hangoztatni az igazságot?

Se jogász, se orvos, se tanár.

-Mindegyik csak rabszolgasorban áll-

Csak a „nemzetünkért” dolgozhatnak,

Családjaik meg otthon éhen halnak.

Hamis eszméket kergetünk.

Mindent, mi le van írva elhiszünk.

Őseinket tisztelhetjük,

De mi ugyan mit tettünk?

Ha külföldön jársz,

magyart csak kéjhölgyet látsz.

Ha más jönne ide,

Gumibotot kap cserébe.

Ide már menekülni sem lehet.

Az éhezőnek sem adunk kenyeret.

Segítség kell, de szégyenítést kap.

Nincs szervezet, ki segít rajta.

Szégyellem, hogy magyar vagyok.

Nem én mondtam, sokan mások.

Akik diplomával hagyják el a világot.

Mentek míg össze nem estek,

Mert jó életet itt sehol sem leltek.

Az Úr kegyelmes volt.

Magához hívta őket.