Már csak hétvégi gondolatok
üldöznek,
betette mögöttem a kaput a béke,
csak hosszú úton zötykölődve
érik bennem eggyé
a táj és annak tűnt emléke.
Ugyanott ülök, mint akkor,
ugyanaz a vidék húzza szemem,
csak én lettem közben több,
jóhiszemmel tán mégis kevesebb.
Hétvégi gondolkozó lettem,
hétköznap én sem vagyok
semmi egyéb
szalag mellett büszkeségem
dagadna, de elkap a gép.
