Álmos reggel,
ahogy az szokott,
kopott köntös testem helyén.
Felém nyújtogatja kezét,
eszét vesztve a kotyogós.
Álmos reggel,
ahogy az szokott,
kopott távkapcsoló kezem helyén.
Nem én, hanem ő választja,
árasztja a híreket.
Szőnyegen, körben bulvár lapok,
a napok, ezekkel
kezdődnek igazán.
Hazám nélkülözhetetlen kellékei,
emlékei a mának.
Nincsen tegnap és holnap,
csak holtak, rosszak és szörnyek,
könnyek, sirámok, csámcsogás,
minden más, fölösleges.
Mintha nem is embernek szólna,
volna álca tökéletes,
félelmetes bábelőadás.
Mi tagadás, jól megrendezett,
hatásvadász.
Mondatok, zenék, írások, képek,
népek állnak sorban,
dobozok előtt.
Délelőtt lapot vesznek,
később, esznek vacsora közben,
sugárzó arcú híreket.
Nap, mint nap ugyanazt hallják,
falják a dobozos gyors étkeket.
Mind ékeket vernek
emberek közé.
Minden nap újra
és újra,
mintha súlykolna, vad
rémtörténeteket.
Drogozott, pofozott,
Kirobbant, felrobbant,
Betörte, megölte,
Véres lett, híres lett,
Merénylet, szemét lett,
Elvágta, kiszúrta,
Elcsalta, megcsalta,
Gátolja, vádolja…
Ápolja e még bármi is, bábjaink?
Álmos reggelen,
ahogy az szokott,
kopott gondolat fejem helyén.
Nem én, hanem ő választja,
árasztja vágyait.
Körben bulvár lapok hevernek,
ahogy az szokott,
kopott távkapcsoló kezemben.
Szememben mosoly.
Dátum nélkül, ezen az egy napon,
címlapon, mi rémisztő,
elképesztő, amit látok.
Bábok értik e vajon a leírtakat?
Mézes Virágillat,
Színes Pillangó Szárnyak,
Vágyak, Ölelés, Szépség,
Tengernyi Kékség, Rózsaszirmok…
És tele lett a bulvár hasonlókkal,
könnyű jókkal megtölteni oldalakat.
Mert lakat sem volt, ami zárta,
állta büszkén sok bemondó,
döbbent tekintetek rohamát.
Álmos reggelen,
ahogy sohasem szokott,
kopott gondolatok kaptak
új értelmeket.
Érzelmeket kerestem,
belestem lopva tévédoboz mögé.
Álmos reggelen,
egyedül én tudtam az okot.
Kopott papír cetliken,
fent a negyediken,
fogalmaztam minden mondatot.
Álmos reggelen,
szertelen, s büszkén lapozgattam,
a tele írt, kopott füzetet.
Fizetett hirdetésekre költöttem,
mind,
az összes pénzemet.
