A kertben egy őszi este
Hullott a levél
A szomszédból egy denevér
A vén diófát kereste.
A diófán már sereglenek
Száz és száz denevér!
Van közöttük fekete és fehér
Melyek négyévente levedlenek.
Civakodnak, acsarkodnak
Az éjszaka leplében
Ki-ki forr a levében
Egy kihalt ágba kapaszkodnak.
Megszólal az egyik végre!
- Beperlem a perlendőt!
Aki viszont perli őt
És a pernek sosincs vége.
A harmadik hoz egy lista-lapot
Rajta van az öcsi, sógor
S ki marad ki még a jóból
Emlegetnek művészt, papot.
Harsan az ég, dől az átok
Süvít a szél, indul a zápor
Guanó, a szagos „mámor”
Merre nézek, sarat látok.
Lássuk csak! A képlet logikus
Megfigyeltek megfigyeltet
S a megfigyeltek megfigyeltek
Hát nem ironikus?
Más a való, s más a látszat
Mily bőrszárnyakat visel ő
( egy szolid-vérmes képviselő)
Melyet ködös félhomályban láttat.
Nagy a moraj, de még nagyobb a szele
S a felkelő nap fényén
A kertnek szélén
Hullik a diófa levele.
Elmúlt az este, felkelt a nap
Itt van a reggel
Felkel az ember
S talán egy új reményt kap.
A kert most csendes
Eltűnt minden denevér
Csak a földön a sok levél
Mint kifacsart piszkos, szennyes.
S az ember a kertjében ártatlanul
Nézi a kusza avart
Mit a szél arra kavart
S gereblyézik pártatlanul.
