Lecsengett perce ez a délutánnak;
a szomszéd házon kőműves vakol,
alkonyfény fröcsköl, gép zúg valahol,
a korhadt padon helyet lel magának

egy ember; céltalan, nincs ma tüntetés,
s mert munkabért neki sem fizetnek,
útban van, felforgatja a rendet,
jár a bűntelennek börtönbüntetés,

kényszerzubbony rajt’a semmittevés,
ellene naponta hiába lázad;
türelem kellene, - hisz ez gyalázat,-

s némi remény, bár kivárni nehéz:
épít-e hazát, glóriát, meg házat
feje fölé e flancos- rongyos század?