Az én hazám egy gödör, kiástuk,

aztán elneveztük akváriumnak
(talán jobb kilátásban reménykedtünk).
Mert ugye tenger nincs, medence van,
(benne ott lötyögnek a vesék,

az egyik időnként lerúgja a másikat,
már egyik sem tartozik szorosan a tárgyhoz).
A haza meg nem áll, a haza tartás
(ált. szét-, össze-, ki-, be-)

A haza fele én vagyok, oda tartok.
A haza egy pár, huzamos összejövésben,

a haza vektor (irány ~), olykor fizika (nyomás ~)

Az akvárium híd a medence és a tenger között,

iránya mindkettőnek a mélység
(bár akadnak költők, akiknek a haza magas).

De használati utasítás szerint: fényre derül.