Ünnepeste. Tűzijátékkal megvilágított az ég,

felfelé fordított árnyprofilok az arcok,

tetten érhetően a csodavárás pillanatában.

Itt és most mindannyian hiszik, hogy megváltható a világ.

Nem látszik, ami napfényben kibírhatatlan,

ez a hazának becézett, túlfűtött katlan,

ahol a történelem újrahasznosítható szemét,

ahol a mocsok szintjét a falakon úgy jelölik gyakran,

mint régen a megfékezhetetlen árvizekét.

Itt álszent szövegekkel bárki folyót rekeszt.

Itt reggeltől-estig klónoznak penészes szenteket.

Itt a jellem, az együttérzés, az erkölcs

avítt kifejezések szótárába űzött, nevetséges szavak.

Itt levegőhöz az jut, aki magára oxigénpalackot akaszt.

Hazai cipóba sütött reszelő sem segítene,

túl sűrű a rács, születéstől halálig építi körénk

a térség, ahonnan el-elszökik a térerő.

Ez az én országom. Szülötteit tetszése szerint

elnyelő vagy kiöklendező, élő organizmus.

Anyapótlék, apapótlék, gonosz mostoha.

Leomló partfalak miatt zsugorodó sziget.

Ünnepestéken felismerhetetlen. Haza.