Hit által megosztva, Istennek egy a népe;
Ítélkezik, utál; a vörösen izzó - ,
Véreres szemeket, hosszú idő folytán,
hogy elvakították a gyűlölettel,
Az erőszak eszközzé vált, a hit pedig okká;
És az elme az, ami a fegyvernek mondható,
És szavakat tilt, mondatokat, gondolatokat,
Melyek a világot jelentik;

Utálom a tébolyult viszályt;
Utálom az erőszakot,
Annyi vért ont, könnyet fakaszt;
Utálom a kapzsiságot,
Mi felperzsel minden tavaszt;
Utálom a korrupciót, ami beköti a véres szemet,
És a vággyal együtt hál;
Utálom azt, ahogy az élettel bánsz.

Az ellenséged vagyok, és a végletekig az is maradok,
A végzet küszöbéig küzdök és ellenállok.

*
Dögöljön meg a divatmajom, az értelem zsákutcája,
Feszes testének üres fénye, a sokrétűség szégyene;

Dögöljön meg a penetráns koldus, korhadt végtagjával
Menjen el dolgozni, munka nélkül más is éhen hal;

Dögöljön meg az ostoba rasszista, lengeted a karod
közben azt sem tudod mit beszélsz, te barom alkoholista;

Dögöljön meg a néger nebuló, aki minden buliban, szánalmas mosollyal az ábrázatán,
Illatfelhővel koszos testén, karöltve vadászik a szép magyar nőkre.

Dögöljön meg az embertelen arab, pergesd csak tovább a valutát,
A pénzköteg a kezedben változzon körfűrész-darabbá;

Dögöljön meg a gyros-árús török, a késeddel a farkadat szeleteld,
Szőrös karoddal, izzadt tested nyílásaiba reszeld a pul bibert

Dögöljön meg a patkány kínai, te idejössz végtelen kacatoddal;
Mi meg majd oda, szmogot aratni, a tőled vásárolt műanyag pisztollyal?

Dögöljön meg az összes mocskos cigány, a beilleszkedni nem tudás példaegyede,
Ti büdös, szemét, alattomos, gennyek, élősködő segély pojácák;

Dögöljön meg a kegyetlen zsidó, ki te az egész világot talán magad mozgatod,
És a holokauszt emlékét, egy életen át társaid kizsebelésére használod;

Dögöljön meg az alattomos rendőr, a farba hatoló gumibotjával,
A pénzsóvárság kék fala mögé bújt képeddel egyetemben tűnj el;

Dögöljön meg a bróker, az összes öltönyös kis pojáca,
A tisztességes emberek pénzével a zsebetekben takarodjatok a pokol kilencedik bugyrába;

Dögöljön meg a plázákban lejtő negyvenezres ruhákra költő sznob picsa,
És dögöljön vele karöltve tömegsírba a panelpatkány rojtos vagina.
Ti ketten azért haljatok kézen fogva,
Nehogy mindketten ugyanazt az autót akarjátok a gorillátoktól karácsonyra,
Csupa szanaszét szabott kikent-kifent torzarcú hárpia;

Kapja be Jézus, a könnyedség mestere,
Egy nap a kereszten, hét a pokolban és egy örökkévalóság a mennyekben?

Kapja be Osama bin Laden, George W. Bush, és MINDEN HATALOM,
A meggyilkolt ezrekért cserébe kívánom, hogy az árnyvilágot átlépve,
A 72 kurvátokkal és az egy életemléketekkel,
A pokol tüzében égjetek, és a megbánás marcangolja lelketeket.

Dögöljön meg a világ!
Az Antarktisz közepétől,
Budapest mocskán át,
A fülledt Mekka zsivaját,
Amerika mételyét végigszántva,
Eltüntetve az egész túlburjánzott Ázsiát,
Aztán a bűn szigetét Ausztráliát.
Tüntesse el a szenvedő Afrikát,
És hagyjon meg egy bárkát…

Döntse romba földrengés,
Eméssze a pusztító tűz,
Majd támadják meg tengerek,
És mossa el örökre ezt a rothadó egyre bűzlő világmocskát!

Nem.
Te dögölj meg Riba Gergely!