Gondolkozik, tehát gagyog.
S a bölcsész egy boltban andalog.
Ő egy orvostól kérdi szépen:
„Mit kíván még a repüléshez?”
Én mögötte állok és nézek.
Milyen cég ért itt még a repítéshez?
S egy öltönyös úr vállamhoz érve
megszólít, hogy „Én kérem!
Most küldtem ezer hentest Bécsbe,
magyar mérnökök kérésére.”
Érzem sápadok;
Magyar dolgozókkal én is kint vagyok.
Hegesztők, pincérek, építészek szépek,
pilóták, művészek. – VIZET KÉREK!-
Szép Magyarország jön serényen felém.
Kezében sár van, hogy abból kortyoljak én…
Közben mosolya így ragyog:
„Ez minden mit adhatok!”