Ékes gondolatok
kopott macskakőre.
Kútba ejtett álmok
valóssággá nőve.
Megtépázott hittel
rohanunk előre,
bűvös szenvedéllyel
az éj sötétjébe.

Mardosó feszültség
kínos remegéssel.
Az ég is ránk telepszik
minden fellegével!
Csillogó ábrándok
már nem teljesülnek.
A mi égboltunkon,
csak varjak repülnek.

Be vagyunk zárva
saját ketrecünkbe.
Szívünk még repesve
kitörne belőle.
Fogva tart a múltúnk
rabszolgává téve.
Saját magunk ássuk
és esünk vermünkbe…

Téves életutak,
végre pusztuljatok!
Vágyak és szerelmek
most már oldódjatok!
Legalább álmunkban
ízzon még a parázs?
Utolsó táncunkban
Egy megváltó varázs...