Nem pörög az orsó-
Kihaltak a halak.
Elragadta őket,
a szennyes áradat!
Előbb csak cseppenként
csordogált a métely-
Kis tátott szájukban
Nem mocorgott kétely.
Bátran ráharaptak
A szabad prédára,
mit a nagyhal lökött
kishal asztalára.
Lassan ölő méreg
Etetőkosárból?
Nem hittek ők annak,
Ki „irigy” megszokásból.
Hogy romlik a vizük,
Az oxigén kevés?
Aki rémhírt terjeszt,
Annak nem lesz evés!
Néhányuknak olykor
Felmerült fejébe’
Hátha mégis igaz,
S nem lesz így jó vége?!
Lehurrogta őket
Az ebihal sereg.
Ha nem tetszik a tó,
Mehetsz, Isten veled!
A tiszta víz lassan
Elfogyott a tóból,
A nagy hal csak legyint:
Elég volt a jóból!
Eddig dőzsöltetek,
Most jöhet a számla!
Finom volt a csali?
Mindennek van ára!
Sok kis hal csak tátog,
A halpénz elfogyott!
Miből fizessenek?
Hitelük megkopott.
Eközben a nagyhal
Új vizekre evez.
Mindig van ki remél,
Ha nem az, hát emez.
A buta meg hasát
Fordítja az égnek.
Késő a megbánás,
Véget ért az élet!
