Ima… mindenkoron

Menekítsd meg, Uram, a te árva
néped,
Kinek lelkét lopják az aljas
pribékek!
Kiknek nincsen hitük, de van
pénztárcájuk,
A Mammont imádják, s dühtől
habzik szájuk.

Kik tipornak mindent, mi
nemzetünk éke.
” Ne valld, hogy magyar vagy!”- s
így lesz NÉPI béke.
Tagadjad meg atyád, aki téged
nemzett!
Feledd el őseid!- Gyökértelen
nemzet!

Szíved magzatjait dobd
küretkanálba,
Nem kell ide magyar Kárpátok
honába!
Szegd le fejed, s hallgass, vagy
mosolyogj bambán!
Tartsd a markod csendben
alamizsnát kapván!

Mária fejéről lopják a glóriát,
De te hallgass gyáván, hadd
győzzön Góliát!
A hurokba önként dugjad balga
fejed,
És az ellen rajtad őrjöngve
felnevet.

Cirkuszt és kenyeret - hogy
dagadjék tested,
Panem et circenses - és eladtad
lelked.
De ne törődj vele, szívjál füvet
kábán,
S e romok tetején nem zavar a
látvány.
*
Hozzád szólok, Uram! Kérlek,
mentsd meg őket,
Akik tévelyegve hisznek
hitszegőknek!
Oldd fel szemük zárját, az igazat
lássák!
Ne engedd, hogy tovább saját
sírjuk ássák!

Nézz magyar népedre, ki elhagyott,
árva,
Aki elsorvadván oltalmadat várja!
Tisztítsd meg lelkünket a rátapadt
szennytől,
Add ránk áldásodat odafent a
mennyből! 

Amen.