GYászol az ország, merthogy a kútját
Eltömítette a rút sárkány.
Rínak a népek, mert vizet úgy ád,
Túszul esik neki jó pár lány.
Egy nap a szőkék kezdik az útját,
Kékszemű másnap az étlapján.

Sarkokon állván harsog a polgár:
Át ne zavard a pöszét! A butát!
Randa leányt ne szavazz! Na, nehogy már!
Küldeni nem fogsz halk szavút át!
Átkozom azt, aki telteket áldoz!
NYápicokat meg pont odadobnál?
Táncosaink túl jók a halálhoz!

Ötleteik mind vádló könnyek,
Lányaikat meg tűz nyeli el.
Nincs kegyelem, míg rá nem jönnek:
Itt az idő. Most küzdeni kell.