Hazám, te szétfolyó közeg
engedd, hogy megragadjalak
ne folly szét ujjaim közül
hadd lássam benned arcomat
legyél tükör, mely visszatükrözi
vágyak és remények színeit
s a jövő kézzel foghatóvá váló
csodás és meghitt tartományait
s hadd lássam benned múltamat
az ébredő tudat honát
a megismerés elsődleges
és magától értetődő otthonát
de engedj, ha menni volna kedvem
ne béklyózz irgalmatlanul
ne légy mocsár, lehúzó örvény
- a feldobott kő vissza hull
a táj mely önmagába fordul
az út mely mindig visszavisz
köröskörül fon, fogva tart
a múlt sötétlő mélyű víz
hazám, te szétfolyó közeg
szilárd legyél, kapaszkodó
legyél a létezést értelmesebbé
tevő úton, ne buktató
ne hulljon földre senki sem
ne fúljon ingoványba léte
hazám, te szétfolyó közeg
támasz legyél minden fiadnak végre!
