(Schein Gábor: Karácsony másnapján, 2011 c. versére)
lélektelenül és igazságtalanul süt ránk a nap
a spekuláns elme felragyogtatja az
ijedten szánk elé kapott kezet
rozsdavörös festékeit kiborítja az idő
előásva a szabadság szörnyűségeit
a betegeskedő titkokat
hogy ki volt ügynök ki ellenálló ki hős
s ki lopta ki zsebünkből az álmokat
és másolt ide egy rongy hazát
ahol már ősszel eltiporják a tavaszt
ó bolondos április
a sötétség beleette magát a falakba:
a kő veled a kő ellened
a szavak kivert fogak közt fénylenek
bűnösök a szelídek
kiket a vad rendőrlovak csendre intenek
fájdalom ragyogja be a cipőkre tapadt sarat
a tér kiürített hamutál
s egy rossz finálé kopott díszletei közt
közönyös reflektorok és rendőrkordonok
mögül felbérelt cinkosaid elárult
hazáról hazudnak menetrend szerint
s mert korán megtanítottál
minket az igazságtalanságra tudd meg
bíráid magunk leszünk majd Uram
