Böhöm nagy, szikár jószág ez,
mondják is sokat a nyeregben:
- nem ilyet akartam, nézz oda,
több sebből vérzik, rühes, göthös gebe,
kolbásznak talán eladható.

Igazándiból csak ki kellene
ganajozni alatta, jó alaposan
lecsutakolni, mert nem is olyannyira
nagy, mint a többi itt a közös vágtában.
Ahhoz épp eléggé méretes, hogy
húsz évbe telt mire átestünk a másik oldalára.
Lógunk rendesen itt most, ám korántsem
oly biztosan, mint a hátrafelé nyilazó jó hunok,
s közel már a sár ízű leérkezés, ami ugye pofára.

Mit sár íz, inkább trágya,
vér, bizony felreped némelyek szája.
Ha felálltunk, és elzavartatnak a gondozók,
majd mindenki azon töri fejét honnan lesz új zsokénk.
Kell egy ötvenkilós, szép fickó, rendesen ülje meg
nekünk évekig, s ha jól szerepel talán meg is őszülhet itt.