Kandeláberekre ragasztott választási plakátok mesélnek,
Izzik az ipari giccs, illúzióim nincsenek.
Hamiskás púderezett arcok, izzadtságszagú fotók,
Politika képi orgiája, mindannyian vagyunk tanúja.

Elmetszett fejek, hajból nőtt szarvak.
Megrendelői, alkotói plánok, művészet itt naivitás.
Éj leple alatt, köztéri dekoráció-díszítő fröccsért ragaszt.
Szabványos szürke lámpaoszlop, fal, lap mindenütt jól tapad.

Másnapos ragasztványok sokadalmát húsvéti eső áztatja,
Szakadtan lóg a megöntözött papírhulladék.
Óvodás gyermekhad belemarkol egy jelöltbe.
Bevégeztet vokskunyerálást, arcról mosolyt törölve.

Bolondos áprilisi szél belekap egy foszlányba,
Mi autó alváz alá menekülve talál menedéket.
Lenéz rá a lámpakarról fentebb került társa,
Emez szégyelli magát, a másik gúnyos ajkát látva.

Buszmegállóban menetrendet olvasna egy ember.
Annak hűlt helyéről pillant rá a sokadik szerencsevadász.
Emberünk szétnéz, kapar, erős a ragasztó, birkózni reménytelen.
Celeb a sarat évekig állja, a rendeletet, a törvényt később ő hozza.

Poszteren másik büszke Egó utaztatja magát jármű oldalán.
Nedves aszfalton csúszik a közpénz, tükör a radiál.
Közlekedik a tömeg, guruló rozsdás konzervdobozban,
Kihull öreg ajtaján a nép, ragadvány róla le nem ázhat.

Betonkerítés oldalán sorakoznak a pingált madarak,
Marketing arcokon bakancstalp lenyomat.
Vörös, néhol fekete festék nem tűri a nyomda végtermékét.
Változatos repertoár, cirkuszt hirdető grafika.

Elment a buszom, földön járva folytatom,
Húsvéti ünnep múltán lesz másféle vigalom, siralom.
A centrumban megélhetést követelő politikai arcképcsarnok,
Óriás-plakátokról pöffeszkedve le-néznek.
Térfigyelő kamerák véd gyűrűjében nyugtuk biztosított.
Szemüvegkeretet nem festenek, filccel fogat itt ki nem vernek.

Köszönt Orwell látomása, Méliés utaztat,
Műholdas fénypostán érkezik a hír,
Hátrány lenne cenzúrázónak a cenzúra.
Kapuőr gondolatot olvas, szabad a gazda és a nép?