Hová lett az alázat?
Minek a sok gyalázat,
szerencsétlen magyarok?
A gyalázkodók oly’ vakok,
nem látják, hogy szavaik
felélesztik a jóslatot.
Lássátok a hibákat!
Mondjátok az imákat,
tévelyedett magyarok!
A gyalázkodók nem tudják,
hogy szülnek a mondatok
önsorsrontó holnapot.
Valakiknek útban vagyunk,
hazugsággal mossák agyunk.
Így gyengítik a magyart.
Földjeinket elfoglalják,
népünk javát kizavarják,
míg folytatjátok a vitát!
Nem késő még megváltozni,
mit fogtatok, visszaadni,
’’rendszerváltó” gazdagok!
Az uzsorának legyen vége,
mondjuk ki már együtt végre,
megtévesztett magyarok!
Összefogni, nem dumálni!
Odaállni, megcsinálni!
Tettre gyorsan, magyarok!
Ideje most cselekedni,
nincsen idő keseregni!
Mire vártok, magyarok?
