Azt mondják, ha a tévét sokat nézem,
el fog butulni az egyéniségem.
Lehet, hogy azért furcsák a felnőttek,
mert kiskorukban túl sokat tévéztek?

Én úgy látom, apa meg anya elég okos,
pedig anya tévét néz, ha süt, ha főz, ha mos.
Apa is - ha itthon van - tévézik meg morog:
„megint nincs kész a vacsora! mégis, hogy gondolod?”

Szerencsére tévé van a gyerekszobában is,
csak az apáékétól nem túl jól hallani.
Néha álmomban tévétlen lakásban élek,
és anya meg az apa énvelem beszélget.

Nem mondják azt, hogy hagyj már kicsit békén,
hogy menjél játszani, vagy menj nézni a tévét!
Ülnek az ágyam szélén, mesét mondanak nekem,
és úgy alszok el, hogy fogják a két kezem.

Talán azért álmodok ilyeneket, mert
már el is butult az egyéniségem?
Vagy azért, mert álmomban messze járok,
és réges-régi időkre emlékezem?