Beszélgettünk egyszer anyával, mi leszek, ha nagy leszek?
Kertész, hát kertész, mint az apu!- mondtam nevetve.
Erre anya tök furcsa dolgokat mondott,
azt mondta, hogy legyek majd inkább fogorvos.

Én csak néztem, szótlanul és eléggé bambán,
de anyu máris folytatta tovább:
vagy például lehetnél masszírozó,
azok keresnek csak jól igazán!

Még azt is mondta anya, ha jól keresek,
meglátogathatom őket, ha messze is lakok.
De én akkor is a kertészetet szeretem
és se masszírozni, se fogat húzni nem akarok.

Sose jutott eszembe, hogy elköltözzek innen,
hisz itt a fákkal, virágokkal együtt nőttem.
Ezt a jól keresős dolgot sem igazán értem,
de megkérdezni most már semmit nem merek.