Lánctalpak zúzták a magyarság hamvait,
Rabláncok húzták az őseink karjait.
De őket hiába nyomták a hatalmak,
Nem féltek: harcoltak és végül meghaltak.

És most, mikor végre már nem fog le senki,
Pont akkor ne tudnánk felegyenesedni?
Csak az gondolja így, ki nem is törekszik…
Sajnos manapság az ő számuk növekszik.

Pedig oly népre lenne égető szükség,
Kik meghalnának, hogy a hazát segítsék.
Volt ilyen nemzetünk, csak százötven éve…
Vízzé vált, önzetlen, hazafias vére.

Kellene valaki, egy önzetlen ember,
Ki ránéz a pénzre, és azt mondja; nem kell.
Ki nem vesz magának, sem másnak Mercédeszt,
Azért mert a „régi” elmúlt már két éves…

Ilyen embert viszont nem látsz a tévében,
A környéken nem volt az elmúlt száz évben.
Várjuk, hogy jöjjenek már a választások,
S jöjjön az ellenzék, de azok se mások!