Jó étvágyat vérre, sárra,
Sosem tanultunk hiába,
Vérből jöttünk, sárba megyünk,
Sárral vérért, vérrel sárért,
Előbb-utóbb megfizetünk
Egy lövészárok-hazáért.

Feltétlen szerető anya
Bárhol legyen, nem vár haza,
Fiai, ha megérkeznek,
Bánatára, szégyenére,
Csak szívéért vetélkednek,
Majd neki vetik szemére.

És ha a ház fala korhad,
Ha a tető szakad, omlik,
Ha a hajnali szél foszlat
Minden álmot, míg eloszlik,
Ház helyett az anya karja
Az eget is eltakarja.

Sok hálátlan, hálás fiát
Bénán fásultan temeti,
Vére egyre sárért kiált,
Sár pedig vérét kiveti:
Vérből sárba, sárból vérbe
Végtelen egy végítélet.