Nem tudom, hogy álmodnak-e a magyar emberek,
a fontosak már biztos nem.

Megvan az oka, ugyanúgy,
ahogy annak is, hogy a nyugati aluljárójából,
hiányzik az empátia,
vagy, hogy rosszul alszik az ember
és fáradtan ébred.

Túltesszük magunkat dolgokon,
vagy ha nagyon rossz, átalusszuk.
Ez másokkal is így van,
az álmokat is könyebb.

Aztán felkelni, csendben helyet adni a délelőtti zajnak,
teret engedni a hangosaknak.

És azok tényleg hűek a nevükhöz.

Nem tudom, hogy mit álmodik,
egy magyar ember,
vagy egy politikus,
de nem lehet mindent túlkiabálni.
Az ember álmában a legőszintébb
és attól, hogy ezt reggelre elfelejti,
még ember marad.