Mikor az adott szót nem kellett leírni
Nem volt piszkos a szánk fogmosás után
Az erdő fái töretlenül álltak
Nem kellett félni vihar után.

Hajnalban a harmat gyémántként csillogott
S ha sáros lettél az időtől volt.
Most nem dörög, eső sincs a láthatáron
S lassan elfed a mocsok.

Tisztátalanok lettünk, a gonosz itt lakozik
Válogatás nélkül tarol
A lábunkat meg kell vetnünk
S agyunk: Megállást parancsolj!

Nem sok erdő van, mi érintetlen
Egyenes derékkal, álló fák között
Űzött vadak menekülnek kölkeikkel s
Megbújnak a gyökerek között.

Próbálják megmenteni társaikat
Azt, ami még megmaradt
De lassan kevés az erejük hozzá
A gyilkos idő tovább halad.