Savmarja szét az arcot
és nyomában
könnyen csordul az esővíz.

Elől, fönt mondják:
                 Abba bízz!
                 Add neki életed egy részét!

Körömöd alatt kosz.
Testeden sebek.
Mindened viszket
a kosz viszont levakart bőröd lehet.

Elkísért száz tanács,
ballagási ének,
Szabadság?
Csak félszeg!

Holnaptól holnapig,
aztán meg onnantól azután
lassan fordul minden irányból a fej,
hogy mást láthasson az út túloldalán.

Meg kéne állni.
cövekként
középen.
és annak a szélnek eldőlni,
ami nem dönget,
hanem kér szépen.