Szálka futott a bőr alá.
Pedig szép volt ez a nap.
Fent virított, én ültem alatta
és nem nyomott a pad.
Előtte számoltam:
Hány illatot hoz a szél?
Sok volt köztük fanyar, ami
az ember arcára fintort mér.
Kis ideig nem tudtam fogni,
ez a piciny fájdalom érdekes!
Nem mertem mozdítani.
Belül szúrt a vékonyfa, hegyes.
De végül egy ostor csattant,
és evezőmért nyúltam.
Most még gályarab, holnap hős harcos!
azaz hős csak akkor ha kimúltam.
