Szűkös megélhetés igavonó járma egyre csak ezt kántálja:
Kéményen át szökik a meleg, jaj, Neked falusi tanyavilág,
Téged a néptelenség fenyeget! Szennyezett kutak,
kátyúban rekedt kiutak, gazlepte sírkertek, rommá nőtt épületek…
Hej de sok a közeli bezárt gyár, hol már a madár se jár.
Kong a szívek ábrándos álma, hiábavaló már vesszőfutása.
Régi iskoláknak elapadt a tudásszomja,
töpörödött nénikéknek lassan őröl az imamalma,
harangszó is ritkán kondul, üres a templomi padsor.
Népdalaink is csak egyre hátrább menetelnek,
nagy szégyene ez az új olvasztótégelynek!
Kevesebb bölcső ring nemzetünk lágy ölén,
hitvesi fogadalom már nem sikk e föld féltekén.
Nadrágokban lyukas a zseb, kisemberek fazekában kőleves sistereg,
s egyetlen fűszerként verejtékező homlok gyöngyharmata csepereg.
Búsuló juhászok arctükre, mint lehorgasztott napraforgófej sorakozik fel.
Kapák, kaszák megpihennek, szántó-vető föld parlagán hevernek.
Elfagyott termések jégverése miatt sír a búzatábla: Hogy lesz neki így hozománya?
Ellő kocák felhizlalt böllére tartja enyves markát a húsos fazekak közelébe.
Sok a vágóhídra vitt birka, terebélyesedik a társadalom címerén a zsákutca.
Városok és falvak közötti rokonság tétovázik: Hogyan s merre tovább?
Tehetetlen a tekintetes Tanács, Nékik is elapadt a pénzforrás.
Üresen teng a napok jövőtlen harca, bizony mára megkopott nemzetségünk sarca.
Kocsmákban a valaha dolgos férfinép, s parasztjaink feje felett a nemezsüveg,
már csak megsárgult képeken díszeleg.
Fiaik, mint a gólyák vándorolnak idegenbe vagy vethetik csekély magvuk a honföldbe.
Szélkakasnak lenni sokaknak csak-csak megfelelne,de kedvező szél nélkül már ez sem menne
Éj leple alatt suhanó árnyak fosztogatni járnak, s jogtalan betakarítást találnak.
Egérúton túl a megszökött vétkesek még most is cinkelt kártyával üzekednek.
Szorít a satu, keresztútra feszül az alku, dagad a botrány, mint bősz légballon,
emelkedik már jól látható magasba a gondsokadalom.
Egykori dolgos kezek restsége, vonaglik fel a pesti szemfényvesztésre.
Hol lesz a védelmi sánc, ha árad a hömpölygő folyó?
Dáridó-fenekű kultúra pengeélén táncolók vak vigadalma
nem épít homokzsákot, s ha ember kell a gátra, kevés a hazafi bátorsága.
Elhagyott vályogházak új gazdára várnak, még a sáros baromfiudvar is agrárforradalmat akar!
Itten falusi tanyavilág alussza Csipkerózsika-álmát, várja, hogy megtörjék átkát!