Na-mármost, feltámadás után, Attila József bróker lett Budinban,
ahogy azt a Tarihi Üngürüsz megírta? Most megfogtam a tőkét – mondta,
aztán befogott egy porfoli (l)ót, de előtte megpatkoltatta kamatlábát
aranypatkóval, felült a hátára, s meg sem állt a város pereméig.

Magára kapta a reszkető zörgő kabátot, és belekiabált az éjszakába:
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!”
Így tündökölt az agya, mikor egy magyar agyar vicsorgott rá,
s majdnem becsorgott, amikor kommandósok kapták el,

s bent vallatni kezdték, mert Szárszón a síneket összekötő
rézkábel eltűnt, és ő éppen arra járt.
De szólt Arany, aki a Nagyidei romákat írta – talán-talán,
s Babits ádáz kutyája is szimatot kapott ott, megharapta az egyiket,
mert fegyvernek látszó tárgyat látott nála.
Hála, nem sült el – sületlen vicc volt, váltófeszültség volt a colt.
Colstokban tartotta, s a roma (n) tika vagy tyúka lenyúlta Attilát.
Na ekkor jöttek elő az üngürüszök, fene tekintetűek valának.
Szóltak a nagyidei romáknak: – Elfogyott a hold, nincs kaja –, na ja,
a várat meg ostromolják eus szabályok szerint, meg minden.
– Ne rinyáljatok! – mondta Csóri vajda. – Majd a bank-ár segít.
Menjetek kölcsönért, mi addig védjük a várat.

Megeszünk egypár birkát, megisszuk a bor maradékát,
s dikházzuk a holdat, hátha elkezd újból hízni, a kormányban kell bízni.
Bár elmúlt a nyár, az üngürüszök nem jöttek vissza.
Mindegyik a borát issza és mondja: – Issza bor és hamuka vagymuk
kamuból, mama-ma.

Így megy ez, a fűszeres nem hitelez, már éhes és mérges a cigányvajda,
de a harcot mégsem adja föl, nincs már bor nincs tejföl,
a vaklőszer fehér bottal jár, a vár feladásra vár…
De mit lát a roma? A vár ostroma abba marad,
s lóhalálában menekül a had…